Érzelmi szintű gyógyulás

Stressz feloldása

Stresszhelyzet mindenkit ér, de nem mindegy, hogy hogyan reagáljuk le. Tapasztalatok sora mutatja, hogy a daganatos betegségeket megelőzően kb. 1-2 évvel az egyénnel olyan körülmények történtek, melyet nem tudott megoldani és a küzdést is feladta.

Először is fontos a múltbéli stressz megtalálása, feloldása, elfogadása, elengedése (pl. családállítás, belső utazás). De ugyanakkor meg kell találni azt a módszert, amely a jövőbeni stresszhelyzetekben segítségünkre lehet.(pl. légzésterápia)

Az érzelmi háttér rendezése

Az érzelmek uralása, elfojtása helyett a cél, hogy éljük meg bátran a negatív és pozitív érzéseinket is. (pl. táncterápia, párnacsapkodás)

A negatív érzelmek, mint a düh, a sértődöttség, a szorongás, a félelem gyakran abból fakad, hogy az ember nem képes megbocsátani önmagának. (önismeret, levélírás önmagunknak)

 A daganatos betegek 90%-a elsősorban másokért élt. Mások életét sokkal előbbre valónak tartották, mint a sajátjukat. Másokért mindig mindent megtettek, akár azért mert azt gondolták, hogy ezt várják el tőlük. Saját magukat háttérbe szorították. Saját magukra nem tudtak szeretettel gondolni. Saját vágyaikat elnyomták, annyira, hogy már nem is voltak vágyaik. Minden öröm forrása az volt, ha másnak segítettek, de öröm nélkül is megtették. Az emberi kapcsolatokban nem lehet mindig csak adni és elzárkózni az elfogadástól, a befogadástól.

Nem véletlenül mondják, hogy "mindig a jó emberek kapnak rákot"

A külső környezet szemszögéből valóban jó, de önmagával szemben elutasító. Ennek oka lehet gyerekkorból hozott élmény, amely kisebbrendűségi érzést váltott ki. Ezt a fajta gondolkodást nagyon nehéz megváltoztatni, de gyakorolni kell minden nap. Önérvényesítés fejlesztését célzó gyakorlatokkal. Meg kell találni az egyensúlyt. A jó arány a fele-fele. Lehet törődni másokkal, de csak olyan mértékben, hogy az egyensúly ne boruljon fel, és az ember a saját pihenésére, feltöltődésére, szórakozására is legalább annyi időt szánjon.