Képzeljük el, hogy egy óriási tenger közepén utazunk hajóval, körülöttünk csak a hullámzó tenger, s mi egyedül állunk a hajó orrában. Most egy zsákba beledobáljuk az összes problémát. Sorban mindet megnevezzük és bedobjuk a zsákba, csak nevet adunk nekik és nem keressük a megoldást. pl. fönökkel való rossz viszony. Elképzeljük, hogy ezt összegyúrjuk a kezünkben és beledobjuk a zsákba, harag a barátnővel, összegyúrjuk, beledobjuk, majd ha már végére értünk a problémáknak, összekötjük a zsákot és hatalmas dobással beledobjuk a tengerbe... Most utána nézünk, látjuk, hogy a zsák melyben a problémáink vannak távolodik tőlünk, elmarad, a múltba vész, és még hánykolódik kicsit, de lassan elsüllyed.

 Most, mintha megkönnyebbült ürességet éreznénk, a vállunk, a hátunk kiegyenesedik és végre ellazulhat. De ezt az ürességet ne hagyjuk, töltsük fel azzal ami energiát ad, érezzük a nap melegét, a lágy szellő simogatását az arcunkon, érezzük a tenger illatát és halk morajlását, egy sirály szabadon szárnyalását, lássuk ahogy a delfinek örömükben kiugrálnak a vízből, és engedjük meg magunknak, hogy elmosolyodjunk.